[ új hozzászólás ]
( 1 megtekintés )
| oldal tetejére | 
( 3 / 107 )
Aki korábban már járt a Bözödi-tónál (amelynek fenekén Bözödújfalu nyugszik, és árulkodik a diktatúra falupusztítási törekvéseiről, illetve eredményéről) és a napokban ismét arra látogat, meglepetéssel tapasztalhatja: visszahúzódott a vízszint.
Ott, ahol korábban még víz lepte el a földet, már be lehet sétálni, hiszen a víz egyre beljebb húzódik. Már csónak sem kell ahhoz, hogy a húsz évvel ezelőtti szomorú események szimbólumává vált, vízből kikandikáló templomtornyot közelről meg lehessen szemlélni.
Le is engedtek a vízből
Erdőszentgyörgy katolikus plébánosánál, Ferencz Istvánnál érdeklődtünk, mi történt a tónál. <A természet visszaköveteli a részét> - válaszolta a lelkipásztor, majd elmondta, hogy két okból csökkent az állóvíz szintje. Egyrészt, mert az idei nyár szokatlanul száraz volt. <Sem ősszel, sem a nyáron nem hullott elegendő csapadék. A patakok, amelyek a tavat táplálják, nem bővizűek, így nem tudták megfelelően pótolni a hiányt> - magyarázta Ferencz István. Másrészt, mert minden ősszel leengedik a tó vizét, hiszen éppen ez a rendeltetése a gyűjtőtónak, hogy szabályozza a vízhozamot, és megelőzzön egy esetleges árvizet. <Idén szeptemberben engedték le a tavat. Erre azért van szükség, hogy elkerüljék a téli, tavaszi áradások okozta katasztrófát> - tette hozzá a plébános. Elmondta, rendszeresen figyeli, fotózza az egykori Bözödújfalu katolikus templomát. Korábban az épület gyalog megközelíthetetlen volt, mivel egy része vízben volt.
Egy arra járó, egykori bözödújfalui lakos hasonlóan nyilatkozott a tó vízszintjének csökkenéséről, és még egy érdekes dologra hívta fel figyelmünket: a tavat tápláló patak, amely korábban nem volt látható, mivel az állóvíz ellepte, a szárazság miatt most ismét az egykori, kanyargós medrében csordogál, mint akkor, amikor a falu sem volt víz alatt.
Romboló legendák
Ferencz István elmondta, tíz éve még alkalma volt a karzatot is lefotózni, ma már ennek hűlt helye. A víz és a vandalizmus a templomot sem kímélte. Korábban az épület cserepeit potom áron értékesítették, a falakra, a környéken kempingezők és halászók grafittiztek: nevüket, dátumokat véstek bele. Egyesek tudni vélték, hogy az egyház kincsei aranypénzekben a templom falaiban vannak elrejtve. Megpróbálták kivájni, természetesen, sikertelenül. <Szegény egyház volt, a falubeliek sem voltak különösen módosak, mezőgazdaságból keresték meg a betevőjüket> - mondta a katolikus plébános.
Forrás: [Vásárhelyi hírlap]
[ új hozzászólás ]
( 1 megtekintés )
| oldal tetejére | 
( 3 / 175 )
A sarki csér élete folyamán akkora távolságot repül át, mintha háromszor oda-vissza megtenné a Föld-Hold utat - mutatták ki tudósok.
Az már eddig is ismert volt, hogy a tengerimadár-faj a legtöbbet vándorló élőlény a világon, azonban míg korábban általában 40 ezer kilométerre becsülték a csér által évente megtett utat, addig a legutóbbi mérések szerint ez meghaladhatja a 80 ezer kilométert is. Egy sarki csér akár 34 évet is elérő élettartama alatt ez 2,4 millió kilométert tesz ki, ami három Hold-látogatásnak vagy hatvan Föld körüli útnak felel meg - állítja egy dán-izlandi-amerikai-brit kutatócsoport az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent cikkében.
Meghökkentő teljesítmény egy alig száz grammos madártól - kommentálja az eredményt Carsten Egevang, a szerzőcsapat vezetője. A megfigyelt madarak átlagosan 70.900 kilométert repültek egy év alatt, az egyik által megtett út azonban elérte a 81.600 kilométert.
A kutatók apró, 1,4 grammot nyomó követőkészülékeket rögzítettek 11 sarki csér lábához, majd ezek segítségével egy éven át követték a vándormadarak útját grönlandi és izlandi költőhelyüktől az Antarktiszig és vissza. A madarak az Északi-sarkkör környékén, Izlandtól Alaszkáig fészkelnek, kihasználva a krillekben (világítórákokban), planktonokban és kisebb halakban gazdag nyári vizeket, majd a fagyos és sötét északi-sarki tél elől augusztus környékén levonulnak a Déli-sarkra. Útjuk többnyire a kontinensek vonalát követi; egyes madárcsapatok Afrika, mások Dél-Amerika partjai mentén repülnek délre. Innen április-májusban indulnak vissza, és napi átlagban mintegy 520 kilométert repülve körülbelül negyven nap alatt érik el újra az Északi-sarkkört. Az északi utat S-alakban teszik meg, hogy kihasználva az uralkodó szélirányt energiát spórolhassanak.
Forrás: [greenfo/mti]Világbajnok sarki csér
[ új hozzászólás ]
( 4 megtekintés )
| oldal tetejére | ( 3 / 185 )
| 1 |
Eddigi Bejegyzések
